A héten a zsidó konyha került terítékre és egy olyan ételt sikerült elkészítenem, ami nagyobb ügyességet és türelmet kívánt meg Tőlem, mint az eddigi ételek. Az ételnek van magyar megfelelője, hasonlít is rá, de ennek az ízvilága valahol a töltött káposzta és töltött paprika között van. Ahogy az lenni szokott, most sem ment minden zökkenőmentesen, főleg, hogy az elsőre kiválasztott hús disznó volt.

Először készítettem húsos pitét és azt gondolom nem lett rossz próbálkozás. Kicsit árnyalta a képet, hogy nem a hagyományos húsból kellett elkészítenem, hanem csirkéből, de egy kulináris kísérletezésnek jó volt, még ha pite alatt nem egészen azt kellett érteni, amire elsőre gondoltam. Ezt a hibrid ételt elneveztem “ír csirke-pásztor pásztor pitéjének”.

Szintet léptünk a kihívásban és egy igazi ínyenc hússal készítettem ételt, a szűzpecsenyével. Jó hús és jó formában lévő “szakács” csak finom ebédet jelenthetett. A szűzpecsenye az egyik legfinomabb része a sertésnek, ezért ebből mindenképpen egy finom kanadai ételt kellett készítenem. Hogy mi…..?! Kanadai?    

Gyors itthoni kitekintés után utaztunk is vissza a Távol-keletre, mégpedig a felkelő nap országába, Japánba. Izgalmas konyha és alapanyagok párosítva a részemről eddig nem alkalmazott pulykával … kapufa! A helyzetet sikerült menteni, de ehhez ismét egy újabb kiegészítés kellett a MeatChallenge szabálykönyvébe.

Erre a hétre a klasszikus magyar konyha jutott. Külön kihívás volt számomra egy olyan ételt készíteni, amivel kapcsolatban negatív kép élt a fejemben. De végre ismét otthon főzhettem, ami meg is látszott az idegeimen, viszont ha nem csirkét vagy sertést kell vennem, akkor a beszerzéssel nem szabad addig várnom, amíg bezár az összes hentes, mert marhát nem árulnak minden sarkon.