A héten a zsidó konyha került terítékre és egy olyan ételt sikerült elkészítenem, ami nagyobb ügyességet és türelmet kívánt meg Tőlem, mint az eddigi ételek. Az ételnek van magyar megfelelője, hasonlít is rá, de ennek az ízvilága valahol a töltött káposzta és töltött paprika között van. Ahogy az lenni szokott, most sem ment minden zökkenőmentesen, főleg, hogy az elsőre kiválasztott hús disznó volt.
Felkészülés
Szerda – péntek
A 11. héten ismét életbe kellett léptetnem a MeatChallenge “lehetetlen” klauzuláját, mivel bájos segítőm által választott sertéslapocka mellé a zsidó konyhát sorsolta ki a gép. A zsidók számára fogyasztható ételeket Mózes V. könyve tartalmazza, amely szerint a különböző állatok húsát tiszta (kóser) és tisztátalan, tiltott (tréfli) húsokra osztja. Tisztátalan az elejtett és széttépett állatok húsa, a disznó, a nyúl, a teve, és a ló húsa. A disznóé olyan mértékben tisztátalan, hogy igazából hozzáérni sem szabad - olvasható a Mazsihisz honlapján. Nos ez kimeríti a lehetetlen fogalmát, ezért bájos segítőm módosította a húst marhalapockára (a marha már kóser húsnak minősül).
Az apróbb problémák megoldása után izgatottan vágtam bele a keresgélésbe, mivel a zsidó konyha - már csak történelmüket nézve is - roppant színes és változatos. Zsidók a világ minden táján élnek, ezért az ételeik is emiatt kisebb/nagyobb mértékben eltérnek egymástól. Ilyen jellegzetes stílusok pl.: askenázi (kelet-európai), szefárdi (nyugat-európai), mizrahi (közel-keleti), perzsa, jemeni, indiai, latin-amerikai, stb. Nem tudtam eldönteni, hogy ez a sokszínűség javít vagy ront a helyzetemen, de mindenesetre a döntésemben nem a földrajzi elhelyezkedés volt a döntő, hanem a recepttel kapcsolatos szimpátia. A másik apróbb nehézség a marhalapocka angol megfelelőjének megtalálása volt, ugyanis ha összehasonlítjuk a magyar és külföldi (amerikai) marha részeket, akkor látható, hogy a marhalapocka, mint különálló rész, kint nem értelmezhető, helyette a “chuck”-nak a része (kb). Miután ezt kiderítettem, indulhatott is a célzott keresés. Ezen a héten is arra törekedtem, hogy olyat találjak, amiben a húst szeletekben süthetem meg.
Több óra keresgélés után ismét azt tapasztaltam, hogy egy-egy nép/nemzet tradicionális ételei között dominálnak a ragus-pörköltes ételek (még nem akarok konkrét megállapítást tenni). A sok keresgélést követően leszűkítettem a lehetőségeimet 2 fajta ételre: a cholent (~sólet) és a holishkes (~töltött káposzta). Mind a két étellel kapcsolatban jó pár receptet végig futottam, de végül úgy döntöttem, hogy mivel nem szeretnék pörkölt szerű ételt készíteni, ezért inkább megpróbálkozom egy bonyolultabb (szerintem) és időigényesebb étellel: holishkes. Két eltérő típusú receptet találtam: Az egyikben* fahéj és cukor található, míg a másikban méz és mazsola (!). Mivel bájos segítőm megsúgta, hogy a fahéj biztosan negatívan befolyásolná az értékelést, ezért az utóbbi receptet választottam. (Ennyit a szakmai függetlenségről, a homlokomra került a szavazat maximalizálók bélyege...)
Szombat
Mivel a recept nem tartalmazott nehezen beszerezhető hozzávalót, ezért - korábbi tapasztalataim alapján - csak a marhalapocka miatt aggódtam egy kicsit. Bájos segítőmmel már korán reggel kimentünk az egyik közeli nagy piacra, hogy nehogy ismét a későn-kelők-sokat-utazgatnak-a-városban hibába essek. Amint haladtam el a hentesek pultjai előtt, nagy megkönnyebbülés fogott el, amikor megpillantottam a marhalapocka kiírást az egyik pultban. Kértem is gyorsan 1 kg-t. Az “1,45 jó lesz” kérdést még visszapattintottam, de a “Kétszer daráljam” kérdésre valamiért gondolkodás nélkül igent mondtam (nem tudom, hogy így jobb lett-e a hús, de ártani nem ártott neki). Miután a többi hozzávalót is sikeresen megvettük, már indultunk is haza, mert így nem lesz délre ebéd...nem lett!
Elkészítés
Hozzávalók (4-6 fő)
Töltött káposzta
- 1 kg darált marhalapocka
- 1 nagy fejes káposzta
- 10 dkg rizs
- 2 fej vöröshagyma
- 2 db tojás
- 1 teáskanál bors
- 1 teáskanál piros paprika
- marha alaplé
- só
Paradicsomszósz
- 4+2 fej vöröshagyma
- 10 dkg zeller (kb. közepes zeller ¼-e)
- 4 db szeletelt paradicsom konzerv (kb 400 g/konzerv)
- 4 evőkanál paradicsom püré
- 1 db citrom leve
- 6 evőkanál méz
- 25 g mazsola
- 1 teáskanál bors
- olivaolaj
- só
Elkészítés
- A legnagyobb lábosomban vizet forraltam, majd beletettem a káposztát (mivel a víz nem lepte el teljesen, ezért le is kellett fednem) és addig főztem (kb. 10 perc), amíg az első levelek annyira megpuhultak, hogy fogóval finoman le tudtam szedni. Visszavettem kicsit a hőmérsékletet és tovább főzve 2-3 percenként levettem a következő leveleket. Ezt egészen addig ismételtem, amíg el nem fogytak a nagyobb méretű levelek. Összesen 19-20 db levelet sikerült levennem, amit egy szűrőben csöpögtettem le. A káposzta levelek kemény torzsa részét kivágtam úgy, hogy ne essen szét a levél.
Megjegyzés: Mivel először csináltam ilyet, rendkívül rossz technikával dolgoztam. Utólag már volt értelme azoknak a tippeknek, hogy ha káposzta torzsát valamennyire kivágjuk / bevágjuk az elején, akkor a levek szépen elengednek a torzsa résznél is és nem kell fogóval + késsel ügyeskedni a forró gőz felett. - Az első lépéssel párhuzamosan egy aprító segítségével nagyon finomra vágtam a hagymát és zellert, majd egy nagy serpenyőben oliva olajon, só és bors hozzáadásával 10-15 percig pirítottam.
- Mikor a hagyma és a zeller megpirult, hozzáadtam a paradicsom pürét és további 2-3 percig pirítottam. Ezt követően beleöntöttem a konzerv aprított paradicsomot, illetve a mézet, a mazsolát és a citrom levét és az egészet kb 30 percig főztem.
- A rizst 20 percre forró vízbe áztattam, majd utána összekevertem a darálthússal, a felvert tojással, a felaprított hagymával és a pirospaprikával, sóztam és borsoztam és alaposan összegyúrtam. A megfelelő állag (+íz) eléréséhez finoman adagolva hozzáöntöttem a marha alaplevet. (A marha alaplé mennyiségénél az a döntő, hogy könnyen formázható húst kapjunk.)
- A káposzta levelekbe egy evőkanál segítségével beleadagoltam a húst (kb 2 evőkanál nálam, de ki mekkorát szeret) kicsit nyújtottabb hengert formázva, majd először a “húshenger” két oldalánál behajtva felcsavartam a káposztalevelet.
Megjegyzés: Aki még nem csinált ilyet, annak ajánlom, hogy először nézzen meg róla egy videót az interneten (stuffed cabbage rolls)!
- A káposzta hengereket egy tepsibe helyeztem, de még előtte a tepsi aljába öntöttem egy kicsit a paradicsomszószból. Mikor a tepsi megtelt, ráöntöttem a tetejére a maradék paradicsomszószt (pontosítok: csak a felét-felét mert két tepsi lett) és lefedve 1 órára 200 C sütőbe helyeztem. Egy óra elteltével levettem a tetejét és még 10 percig sütöttem. (Megjegyzés: a jobboldalira is került szósz később)
- A klasszikus köretek közül talán a főtt krumpli illene a legjobban hozzá, de mi “magyarosan” csak kenyérrel vagy anélkül fogyasztottuk.
Összegzés (9/10)
Véleményem szerint a holishkes finomra sikerült. Nem lett túl édes, illetve a rizs és a káposztalevelek is megfelelően megpuhultak, ami a két fő buktatója lehet ennek az ételnek. Ízvilágra tulajdonképpen azt kaptam, amire a recept alapján számítottam. Egy kis büszkeséget is megengedek magamnak, hogy sikerült ezt az ételt elkészítenem. :-)
Ami felkerül a kívánságlistámra, az a cholent.
Az eheti kihívásban a felkészülés és beszerzés nettó 5 órát, az étel elkészítése kb. 3 órát vett igénybe. Az összköltség 4.460 Ft (kb. 1.900 Ft alapanyag + 2.560 Ft hús).
Értékelés:
Bájos segítőm: A megszokott, savanyúkáposztás, szalonnás töltöttkáposztához képest egy egészen új ízvilágú töltöttkáposztát kóstolhattunk meg. Nem okozott csalódást. � 9/10
