Az előző hét kevésbé sikeres teljesítése kicsit kedvemet szegte, de számítottam erre. Tudtam, hogy egy egész éves kihívás alatt lesznek jobban és lesznek rosszabbul sikerült ételek. Ettől függetlenül kicsit csalódott voltam. Ezt mintha bájos segítőm megérezte volna, mert egy klasszikust választott nekem a 3. hétre: Karaj. Bár még ott volt a konyha, ami “elhollandosíthatta” volna a helyzetet, de a kockák velem voltak. Sajnos bájos segítőm ezúttal nem tudott személyesen részt venni a sorsoláson, de a folyamatot telefonon keresztül élőben közvetítettem, így hallhatta a boldogságomat, amikor a gép a 33-as számot dobta….Olaszország! :-)
Felkészülés és bevásárlás
Szerda - péntek:
Szerda reggel boldogan írtam be a keresőbe az “olasz” és “karaj” szavakat. Nekem az olasz konyha paradicsom és sajt, de ezt a beszűkült látásmódomat kellett most legyőznöm. Már az első találatok között találtam jókat, de én valami tradicionális olasz ételt szerettem volna készíteni, ezért az “olaszos” ételeket elhagytam...így már azért kevesebb találat volt. Ekkor nyelvet váltottam és átböngésztem az angol nyelvű recepteket is. Itt is volt sok biztató találat, de rögtön bele is estem az első hibába, amire a jövőben figyelnem kell: Nem kell mindig mindent túl bonyolítani! Néha az egyszerűbb étel finomabb, mint egy agyonbonyolított. Találtam bundás ételeket, amit azért vetettem el mert nem akartam "rántott" húst csinálni (2. hiba), illetve találtam több olyan receptet, ahol csak annyit írtak, hogy olasz/provance fűszerkeveréket használjak (ez nem volt hiba).
Hosszas gondolkodás után végül egy magyar oldalon talált ételt készítettem el, ami tulajdonképpen a “Two greedy italian” című olasz utazós-főzős tv műsor egyik receptjét írta le. A recept nem volt teljesen egyértelmű számomra (sem magyarul, sem angolul), ezért megszereztem a műsor adott epizódját (S1 ep3), hogy lássam, hogyan készítik el. Nem tűnt bonyolultnak és az öreg olasz annyira hatásosan gesztikulálva mutogatta a húst, hogy már attól összefutott a nyál a számban. Emellett a karajt nem szeletelve, hanem egészben kellett elkészíteni, amit még soha nem csináltam, így örültem, hogy valami teljesen ismeretlen területre merészkedek.
Már csak arra kellett figyelnem, hogy ne az utolsó pillanatra hagyjam a bevásárlást, ahogyan azt az előző héten tettem.
Szombat:
Délelőtt először gyorsan elugrottam a hentesünkhöz, ahol szerencsére sikerült egy 2,2 kg-os csontos karajt vennem... igen, csontos karaj. Ennek majd később lesz jelentősége. A hentes után irány a bolt, ahol megvettem a többi alapanyagot is. Azt tapasztaltam, hogy az idő előrehaladtával egyre több alap zöldség / fűszer van otthon, amit nem kell mindig hétről hétre megvennem (pl.: krumpli, hagyma, fokhagyma).
Vasárnap:
Próbáltam tanulni az eddigi tapasztalatokból és most időben neki álltam az étel elkészítésének. Persze 1 dolgot elfelejtettem, úgyhogy most sem úsztam meg egy gyors reggeli bolt látogatást...
Elkészítés
Hozzávalók (min 4 fő)
- 1 kg sertés karaj
- 2 evőkanál olaj (eredeti olivaolaj)
- 15 dkg sellyei húsos szalonna (eredeti: pancetta)
- 3 gerezd fokhagyma
- 4-5 evőkanál méz
- gyömbér (kb 5 cm darab)
- 2 szál rozmaring
- 5 dl marha alaplé (eredeti: csirke)
- 4 közepes db sárgarépa
- 3 közepes db vöröhagyma (eredeti: mogyoróhagyma)
- 3 közepes db fehérrépa (eredeti: paszternák)
- só, bors ízlés szerint
Főzés:
- Az első lépést magamnak köszönhetem, mert csontos karajt vettem. Szóval először le kellett vennem a húst a csontról, de még mielőtt neki álltam volna a műveletnek, hozzámértem az egész karajt a legnagyobb fazekunkhoz. Nem fért bele, le kellett vágni belőle...ááááá! Húsbárd híján alternatív megoldást kellett választanom: kés + kloffoló (mintha karácsony lenne és a fát kellene a talpba faragnom). 3 szeletet ütögettem le az egészről úgy, hogy a csont mellett bevágtam, amíg lehetett, aztán ütöttem a kloffolóval a kést, ahogy tudtam. Mikor a méret már megfelelő volt, egészben levágtam a húst a csontról.
- Az egész karaj minden oldalát alaposan bekentem sóval és félre raktam.
- Amíg a hús pihent egy kicsit, meghámoztam és nagyobb darabokra vágtam a répákat, a hagymát és a gyömbért, illetve apró darabokra szeleteltem a szalonnát. Párhuzamosan marhahúsleves kockából 0,5 l alaplevet készítettem.
- A szalonnát olajon megpirítottam egy nagy lábosban, majd egy lyukas merőkanállal kiszedtem és félreraktam.
- A közepesen forró olajba belehelyeztem a karajt, közben mellédobtam a fokhagymát és a gyömbért is. Mikor minden oldala picit barnára pirult, bőségesen csurgattam rá mézet és hagytam, hogy a méz karamelizálódjon rajta (csak óvatosan). Végül rádobtam a tetejére a pirított szalonna darabokat is.
- Pár perc elteltével hozzáöntöttem a marha alaplevet és hozzáadtam a zöldségeket, valamint a rozmaring szálakat. Így együtt kb 30 percig főztem, majd amikor a zöldségek megfőttek, kivettem őket és további 50 percig a tűzön hagytam a húst.
- Amikor a hús elkészült, óvatosan kivettem és szeleteket vágva tálaltam a zöldségekkel. Ha minden jól megy, akkor a lé besűrűsödik és a hús mellé kínálva ellensúlyozni tudja a karaj kicsi szárazságát. Ezt én csúnyán elrontottam és odaégett a besűrűsödött lé… :-(
Összefoglalás (7/10 pont):
A hús jól átsült/főtt, de a finom mézes-gyömbéres-rozmaringos ízesítés sajnos nem jutott be a hús belsejébe, emiatt a hús belül kicsit száraz és ízetlen lett. Pont ezt ellensúlyozta volna az odakozmált mártás. Viszont összességében nem éreztem olasznak ezt az ételt, ezért maradt bennem egy rossz érzés. Olyannyira, hogy kihíváson kívül csináltam egy ráadás ételt is (lásd lent)!
Ami felkerül a kívánságlistámra, az az olasz bundás karaj szelet:
(https://www.breakfastmag.com/recipe/pork-chop-italiano/).
Az eheti kihívásban a felkészülés és beszerzés nettó 3 órát, az étel elkészítése kb. 2 órát vett igénybe (sokat bénáztam a csontos hússal). Az összköltség 3690 Ft (810 Ft alapanyag + 2.890 Ft hús).
Értékelés:
Bájos segítőm: A hús állaga karajnak megfelelő volt, de sajnos sem a mézet, sem a gyömbért nem lehetett kiérezni. Az étel a rizs körettel párosítva száraz lett, hiányzott róla az odakozmált szósz. (6/10)
Ráadás étel: italian pork chop casserole
Igazából ez és a mézes-gyömbéres karaj versenyzett egymással a legvégén, de végül a másikat választottam és ez felkerült a kívánságlistára...nem sokáig. Nem részletezem túl, a recept itt található, csak a lényeget emelném ki. Ez egy paradicsomos mozarellás étel, amihez felhasználtam a megmaradt csontos karaj szeleteket. Direkt a csontján hagytam a húst (bone-in pork chop), mert így finomabb. A végeredmény pedig, mind látványra, mind ízre kiváló lett! Csak ajánlani tudom.
